2024-08-02
01. RÉSZ: Anyagok osztályozása a tapadóképesség alapján
1. Nem tapadó anyagok
A nem tapadó anyagok azok, amelyek a pneumatikus szállítás során alig tapadnak a csővezeték falaihoz. Ezek az anyagok ideális áramlási tulajdonságokkal rendelkeznek, és nem tapadnak könnyen a csővezetékhez, így biztosítva a jó szállítási hatékonyságot. A szokásos nem tapadó anyagok közé tartoznak bizonyos fémporok és üveggyöngyök.
2. Gyengén tapadó anyagok
Gyengén tapadó anyagok azok, amelyek a pneumatikus szállítás során bizonyos fokú tapadást mutatnak a csővezeték falaihoz, de a tapadóerő viszonylag gyenge. Ezek az anyagok enyhe tapadást mutatnak a szállítás során, de általában nem okoznak súlyos tapadási problémákat. A gyengén tapadó anyagok közé tartozik néhány száraz por és szemcsék.
3. Mérsékelten tapadó anyagok
Mérsékelten tapadó anyagok azok, amelyek a szállítás során észrevehető tapadást mutatnak a csővezeték falaihoz. Ezek az anyagok erősebb tapadó tulajdonságokkal rendelkeznek, és hajlamosak arra, hogy a csővezetéken belül ragadjanak, ami befolyásolja a normál szállítási folyamatot. A közönséges mérsékelten tapadó anyagok közé tartoznak bizonyos vegyi porok és ércporok.
4. Erősen tapadó anyagok
Az erősen tapadó anyagok a pneumatikus szállítás során rendkívül erős tapadó tulajdonságokkal rendelkező anyagok. Ezek az anyagok jelentős tapadóerővel rendelkeznek, és könnyen súlyos ragasztási problémákat okozhatnak, akár eltömődéshez is vezethetnek a csővezetéken belül. A gyakori erősen tapadó anyagok közé tartoznak bizonyos ragadós polimerek és pasztaszerű anyagok.
02. RÉSZ: Módszerek az anyagok csővezetékekben való megtapadásának megelőzésére
1. A megfelelő csővezeték-anyagok kiválasztása
A megfelelő csővezeték-anyagok kiválasztásával hatékonyan csökkenthető az anyag és a csővezeték fala közötti súrlódás, ezáltal csökken a tapadás valószínűsége. Általában közepesen és erősen tapadó anyagokhoz célszerű simább és kopásállóbb belső felületű csővezeték-anyagokat választani, mint például a polietilén és a politetrafluor-etilén.
2. A gázsebesség szabályozása
A szállítógáz sebességének megfelelő szabályozásával csökkenthető az anyag és a csővezeték fala közötti súrlódás, csökkentve a tapadás esélyét. Ha a sebesség túl nagy, az növeli a tapadás valószínűségét; ha túl alacsony, az anyag hajlamos leülepedni, ami szintén ragadási problémákhoz vezet. Ezért a pneumatikus szállítás során elengedhetetlen a gázsebesség ésszerű szabályozása az anyag tapadási tulajdonságainak és a csővezeték átmérőjének megfelelően.
3. Megfelelő tapadásgátló bevonatok használata
A csővezeték belső felületén megfelelő tapadásgátló bevonattal hatékonyan csökkenthető az anyag és a csővezeték fala közötti súrlódás, ezáltal csökken a tapadás. A szokásos tapadásgátló bevonóanyagok közé tartozik a politetrafluor-etilén és a polisztirol.
4. Rendszeres csőtisztítás
A csővezeték rendszeres tisztításával hatékonyan távolítható el a falakra tapadt anyag, megelőzve ezzel a ragadási problémákat. A tisztítás gyakoriságát és módját az anyag sajátos tapadási tulajdonságai és a csővezeték használati körülményei alapján kell meghatározni.
5. Megfelelő szállítógázok használata
A megfelelő szállítógázok kiválasztásával csökkenthető az anyag és a csővezeték fala közötti súrlódás, csökkentve a tapadás valószínűségét. A pneumatikus szállítási folyamatokban az általánosan használt szállítógázok közé tartozik a levegő és a gőz, és a választást az anyag tapadási tulajdonságain kell alapulnia.
Összefoglalva, a pneumatikus szállítóanyagok a tapadási tulajdonságaik alapján különböző kategóriákba sorolhatók. Gyakorlati alkalmazásokban a megfelelő tapadásgátló intézkedéseket kell kiválasztanunk az adott anyagjellemzőknek megfelelően, hogy csökkentsük a tapadást, biztosítva a pneumatikus szállítás normál működését. Az anyagok tapadási tulajdonságainak alapos megismerésével és célzott tapadásgátló intézkedések végrehajtásával hatékonyan tudjuk megoldani a csővezetékekbe tapadt anyagok problémáját.